A mai napon helyzetjelentéssel érkezek, mivel elég sok dolog történt velem két nap alatt.
Tegnap végre lezajlott az osztályozó vizsgánk informatikából. Nem fogok megbukni. Szünet után lesz a szóbeli, ami azt jelenti, hogy a szünet nagy részét végig fogom tanulni. Hurrá! Végül is én vállaltam.
Miután vége lett az osztályozónak borzalmasan rosszul lettem. Fájt a hasam, a fejem, a kezeim és hányingerem is lett. Tanulni se tudtam normálisan még egy hosszabb alvás után sem. Aztán amikor ma felkeltem jobban voltam, de még mindig nem voltam a legjobb formámban, a hasfájásom továbbra se múlt el. A kedvemhez igazodott az időjárás is.... Egész reggel szakadt és mire az iskolába értem a cipőm is beázott. Semmi gond! A fél suli zokniba mászkált, nálunk ezen már fel se akad senki, mivel elég családias a környezet ( ♥) Az első három órát valahogy túléltem ,aztán következett 4 rajz és már nagyon a halálomon voltam. A tanár úr mondta, hogy ne pakoljunk ki mert, hogy megyünk a Debreceni bevásárló központba 150 cm-es tojásokat festeni. Az a dolognak a lényege, hogy Húsvét alkalmából az iskolák, akik neveznek kifesthetnek egy tojást. A mi osztályunk kapott kettőt. A nyeremény pedig 150 ezer Ft, egy osztályra. Mondanom sem kell rajzos osztály vagyunk és a legtöbb ember imádja, amit csinál. Az osztály egyik csoportja egy hatalmas Kinder meglepetést csinált, kalocsai mintával. Gyönyörű lett. Tényleg nagyon odatették magukat. Mi pedig maradtunk a Japán dolgoknál. Gésák, Cio pontyok és legyezők. Amíg festettünk a tetőablakból folyamatosan csepergett az ott felgyülemlett eső, így volt pár kisebb felkiáltás, amikor a nyakunkba esett egy csepp. Gyanús volt, hogy valami nem stimmel, mert az esőből még baj is lehet. Természetesen a megérzésünk nem csalt. Már majdnem készen voltunk, amikor a tetőablak kinyílt é az összes víz rázúdult tojásunkra. Az a hang amivel lezúdult.... Borzalmas volt. Olyan volt, mintha a szívünket törték volna ketté. Hatalmas munka veszett kárba. Azok az elkeseredett arcok, amik megjelentek az osztálytársaimnál. Nagyon rossz volt. Sírhatnékom lett hirtelen. Akkor ott döntöttünk úgy, hogy hazamegyünk és nem érdekel tovább. Ám jött a Forumtól valaki és mondta, hogy lefestik a tojást és pénteken újra festhetjük. Hiába mondják. Nem sok valakinek volt kedve hozzá. Sok unszolás után sikerült bár valakit rávenni(azokat akik nagyon nem akarták újra festeni), hogy csináljuk meg. Nyerjük meg!! Szóval pénteken nem kell suliba menni, csak a Bevásárló központba, festeni.
 |
| Gésa *__* |
 |
| Meglepii!! :D |
 |
Hangulatomhoz illő dal.
Petőfi Sándor: A hegyek közt
Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.
Ne bántsatok, ne bántsatok,
Ha egy rövid napot lopok
A magam mulatságának,
Hisz eleget élek másnak!...
Minden lenn maradt, ami bánt,
Nem hoztam föl magammal mást,
Csak ami boldogságot ad,
Kedvesemet és lantomat.
Kedvesem, ki egy személyben
Asszony s gyermek, örömében
Jön és megyen, pillangót űz,
Virágot szed, koszorút fűz,
Majd eltűnik, majd előjön;
Ugy lebeg a hegytetőkön,
Mint egy álom tüneménye,
Mint e rengeteg tündére.
Én merengve, oh természet,
Örök szépségidre nézek,
S szemeimnek bámultában
Néma, de szent imádság van.
Mint felém repeső szivek,
Rezgenek a falevelek,
S ábrándos suttogásukban
Mennyi kedves, szép titok van!
Fáktól vagyok körülvéve,
S mint édes fia fejére
Áldó keze az atyának,
Ugy hajolnak rám az ágak.
Istenem, de boldog vagyok!
Majd, hogy sírva nem fakadok.
Ezt egy számomra kedves ember mutatta. Gyönyörű *__*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése